A kényelmes, dolomit sziklaszirt Kelet felé nézett, lába előtt tágas mezők, szőlősök terültek el, messzebb egy alig ötszáz fős falucska merült a leülepedett ködbe. Az ég tiszta volt, de szürke, fagyos szellő lengedezett. Hajnalodott.
Derült éjszaka borult a kisvárosi családiházra. A kertben sötét volt, csak a sűrű kerítés, és a fák lombja engedett át keveset a kinti közvilágításból. Jó ég volt innen, a Tejút is remekül látszódott.
A nyáriszünet egy olyan időszak, amikor egy csomó mindent elfelejt a diák. Rendkívül pocsék érzés ezzel szembesülni az első szeptemberi gyakorlaton. Ezt elkerülendő, meg az átlagom javítandó kölcsönöztem ki a Marik-féle Csillagászatot: Állítólag egyesíti a csillagászahallgató Bibliáját, Koránját, Mahabharatáját (sőt talán még Káma Szútráját isXD)…
Regényeket ritkán olvasok. Általában kell hozzájuk v.mi reklám, ami az elolvasásukra ösztönöz. Jelen esetben, hogy már hallottam, és olvastam a könyvről, hogy Sagan, hogy bestseller, hogy mondanivaló így meg úgy. A könyvtárba indulás végső löketét a filmváltozat izgalmas első fele adta. (A többit nem láttam) S legyen bármilyen izgalmas is egy film, sosem lehet olyan izgalmas, mint a könyv, amiből készült.
