Könyvajánló: Schalk Gyula: A planetárium
Ez az alig 160 oldalas, ping-pong ütőnek is remekül használható könyv, bár igen lassan olvasva is egy délutános olvasmány, 2009 eddigi legjobb könyve volt a részemről. Tartalmazza nem csak planetáriumok történetét, a masinériák működését (nagy vonalakban), hanem a lelkét is, és a planetárium szeretetének irodalmi feromonját is, mely az amatőrcsillagász lelki orrában ragad.
Általában* szólok néhány szót a szerzőről. De most, hogy a neten szinte csak a nevét, és a hozzá fűzhető “planetárium” szót találtam, nem szolgálhatok adatokkal. Magyarán: Szégyen-nem szégyen, halvány lila gőzöm sincs, ki lehet az a Schalk Gyula. Ha valaki tud róla valamit, az szóljon! Ezen a képen valószínűleg ő van:
Most annak okán vakarom a fejem, hogy mit is írjak egyáltalán (úgy látszik, ez ilyen nyomorék könyvajánló lesz). De az első bekezdésben gyakorlatilag mindent leírtam arról, amiről ez a könyv szól. S a figyelemfelkeltéshez ennyi elég is volt, a bejegyzés elérte célját.
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.
