Összehasonlító elemzés: Én, a robot
A könyv és a film egyaránt fantasztikus, és mind a kettőt megéri elolvasni, illetve megnézni. De azon kívül, hogy a világ, amiben játszódnak hasonló, és hogy a mondanivaló ugyanaz, igen csak távol vannak egymástól.
Szereplők:
Teljesen különbözik. A film főszerepét Will Smith játsza, ellenben a könyv főhőse egy alacsony fehér nő.
A Will Smith által megjelenített személy maga is az ember és a robot közti egyre keskenyedő választóvonal egyik jó példája, hiszen a fél karját egy robotkar helyettesíti. Ő az a szereplő, aki az egész emberiséggel ellentétben nem bízik a robotika törvényeinek alárendelt robotokban.
Ellenben a könyv főszereplője egy alacsony, fehér nő, akinek az egész életútját figyelemmel kísérhetjük a történet folyamán. Ő ugyanis robot-pszichológus, aki figyelemmel kísérte a folyamatot, mely a robotok fejlődésével a robotok és az ember közötti határvonal elmosódásához vezetett. Ez a nő szerintem megjelenik a filmben is, marcona félrobot zsarunk oldalán, mint modell alkatú, idealizált, okos szupernő, amilyen nő csak a mozivásznon létezik.
A szintén központi helyen szereplő robotok tényleg olyanok, mint amilyennek Asimov is leírja őket: Humanoidok, emberi módon beszélnek, mozognak, arckifejezéseik is vannak, több típusban gyártják őket, mint az autókat, és szolga-mód engedelmeskednek az embereknek (hacsak nem kell bántaniuk valakit). Ellenben van olyan robot, amely nem engedelmeskedik a robotika törvényeinek…. Nos, ez ugyan olyan mindkét műben.
Cselekmény:
Na, hát a lehető legtávolabb állnak egymástól ebből a szempontból. A könyvben a robot-pszichológusunk meséli el életének robot-pszichológia szempontjából fontosabb lépéseit, kezdve a kiskorában látott első beszélő robottól addig, amíg egy személyről már nem tudták eldönteni, ember-e, vagy robot.
Ellenben a film egy rendőrségi nyomozásra épül: egy tudós egyszer csak a kutatóintézet előtti udvaron végezte, úgy a sokadik emeletről. Öngyilkosságnak látszik, de főhősünk szerint gyilkosság: Egy robot ölt. Ezt pedig oximoron arra nézve, hogy a robotika első törvénye így szól: “Robot nem árthat az embernek, és nem nézheti tétlenül, ha az embert veszély fenyegeti.” A robot nem tudja megszegni ezt a törvényt, mert különben elromlik.
Mondanivaló:
Mondanom sem kell, hogy a könyvben ez sokkal jobban előjön. A film látványa és csihi-puhija ugyanis könnyen elnyomja a lényeget. Hiába, Holly Wood. De amúgy ugyan az.
Akár a filmet, akár a könyvet válasszátok, akár mindkettőt, megéri. És a helyetekben a könyvet választanám, én a könyvet még olvasó emberek egyre szűkülő populációjának büszke tagja vagyok ugyanis. Itt a vége fuss el véle!
3 Responses to “Összehasonlító elemzés: Én, a robot”
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.
február 8th, 2010 at 10:32 de.
Kedves Barátom, aki kommenteltél!
Elnézésedet kérem, hogy a hozzászólásod eltűnt, mint inflexiós pontban a második derivált, de sajnos a sok spammal együtt véletlenül a te hozzászólásod is törölve lett. Hát, ízlések és pofonok, hogy v.ki szeret-e egy bizonyos filmet. Nekem tetszett (neked nem). Asimov meg megkérdőjelezhetetlenül jó.
február 8th, 2010 at 10:46 de.
Persze, h megkérdőjelezhetetlen. A film alapötlete is jó (mivelhogy Asimov), csak egyszerűen szarul csinálták meg. Gagyi lett ez egész, a karakterek nem lettek kidolgozva, a párbeszédek erőltetettek és sablonosak. Nézés közben én szégyelltem magam a rendező helyett…
február 8th, 2010 at 11:47 de.
Fú, hát… lehet. Túl régen láttam ahhoz a filmet, hogy a párbeszédek erőltetettségére emlékezzek. Az biztos, hogy a film költségvetéséből sokkal többet költöttek a látványra, mint arra, hogy olyan hihetetlenül értelmes legyen az, amit mondanak benne. Amerikai filmeknél ez már csak így szokott lenni.
(bár a Világok harcánál szinte nincs is mit összehasonlítani.)
No de várj csak, hasonló elemzés jön még a Világok harcából, meg a Kapcsolatból is!