Ez az alig 160 oldalas, ping-pong ütőnek is remekül használható könyv, bár igen lassan olvasva is egy délutános olvasmány, 2009 eddigi legjobb könyve volt a részemről. Tartalmazza nem csak planetáriumok történetét, a masinériák működését (nagy vonalakban), hanem a lelkét is, és a planetárium szeretetének irodalmi feromonját is, mely az amatőrcsillagász lelki orrában ragad.
A nyáriszünet egy olyan időszak, amikor egy csomó mindent elfelejt a diák. Rendkívül pocsék érzés ezzel szembesülni az első szeptemberi gyakorlaton. Ezt elkerülendő, meg az átlagom javítandó kölcsönöztem ki a Marik-féle Csillagászatot: Állítólag egyesíti a csillagászahallgató Bibliáját, Koránját, Mahabharatáját (sőt talán még Káma Szútráját isXD)…
Regényeket ritkán olvasok. Általában kell hozzájuk v.mi reklám, ami az elolvasásukra ösztönöz. Jelen esetben, hogy már hallottam, és olvastam a könyvről, hogy Sagan, hogy bestseller, hogy mondanivaló így meg úgy. A könyvtárba indulás végső löketét a filmváltozat izgalmas első fele adta. (A többit nem láttam) S legyen bármilyen izgalmas is egy film, sosem lehet olyan izgalmas, mint a könyv, amiből készült.
 |
Örülök, hogy levettem ezt a könyvet a polcról. Igazából már nekiálltam anno nyolcadikos koromban, de mivel akkor egy kukkot sem értettem belőle, hamar feladtam. Lám, hogy tanul az emberi elme, s hogyan lett mára számomra érthető könyv a címben szereplő! Igazán jó könyvről van szó! |
Az ELTE könyvtárában inkább tartalmas, mint érdekes könyvek vannak, így kissé csalódottan tekintettem a polcra, mikoris szórakozásra vágytam. Egyszerre felcsillant a szemem: Hahaaaa! 
Nincs is jobb, mint a világ első űrhajósának beszámolója. Boldogan nyújtottam új zsákmányom a könyvtáros felé.
A figyelemfelkeltő főcímhez témamegjelölő alcím tartozik: Kisbolygók a láthatáron. Amikor a könyvtárban megláttam, rögtön kölcsönöztem is kifele. Nemcsak azért, mert a kisbolygók a Naprendszer leginkább olyan égitestjei, melyek - ha úgy tartja kedvük - alapjaiban átrendezhetik a Föld arculatát, az emberiséget azonnal kipucolva innen, mint Domestos a vízkő-várat, hanem azért is, mert mindkét szerzőt van szerencsém személyesen is ismerni. Read more…
Kicsit talán még korai könyvajánlót írnom, hátra van még két-három oldal. Ám úgy érzem, azért sikerült szívem, és lelkem megfelelő helyére zárni ezt a könyvet, mert bizony nagyon jó. Read more…
